Eszti

Kiskoromtól kezdve nagyon szerettem állatok között lenni, minden búcsúnak, majálisnak és kirándulásnak elengedhetetlen eleme volt számomra a pónilovaglás. Rendszeresen 12 éves korom óta lovagolok, és ez idő alatt belekóstoltam a díjugratásba és a kicsit díjlovaglás alapjaiba is, azonban a tereplovaglás maradt a kedvencem. Nagyon gyorsan beszippantott a lovardai élet, először csak a lovak körüli kisebb feladatokat láttam el, táborokban lovagoltattam a gyerekeket, majd szépen fokozatosan az edzőm jobb keze lettem az oktatás során, később pedig rendszeresen önállóan is tartottam órákat, és vezettem tereplovaglásokat.
Számomra nagyon fontos, hogy a lovat partnerként, és ne csak eszközként kezeljük, hiszen a lovaglásnál nagyon fontos a kölcsönös bizalom kiépítése. Az óráimon mindig arra törekszem, hogy a rendelkezésünkre álló időt a lehető legjobban kihasználjuk, és próbálok mindig a lovas tudásának megfelelő szintű kreatív feladatokkal is előállni az unalmas patanyomfigurák gyakorlása mellett. Ezek mellett pedig talán az a legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat az órákon, és egy jó élményként maradjon meg a lovaglás!